Valamit tudnod kell a hangodról!
Pár gondolat a fejhangról és a "normál" hangról...
Egy kedves olvasónk kérdezett a magas hangok éneklésével kapcsolatban. Mivel több, hasonló jellegű kérdést is kaptam az elmúlt időszakban, úgy gondoltam egy blog bejegyzést megér a téma.
A konkrét kérdés így szólt:
A hangom nagyon érdekes. Mélyen és középmagasan nagyon jól szól, de egyszer csak "megtörik", vagyis nincs tovább. Van magas hangom, de az már csak fejhang, ami vékony, és halk. Hogyan tudnám akkor elérni, hogy normális magas hangom is legyen? Mert ha erőltetetem sokat, hogy magasabb legyen, néha kicsit sikerül, de tudom, hogy ez nem valami jó technika. Pedig szeretnék magasan énekelni.
Először a „váltás” okáról szeretnék beszélni. Az ún. fejhang egy speciális funkciója, azaz működési módja a hangszalagoknak. Abban különbözik a „normális” azaz a teljes funkciós hangszalag funkciótól, hogy a hang képzésére nem használja a hangszalagok teljes hosszát, hanem csak körülbelül az egyharmad részét. A hangszalagok többi részét rögzítve, zárva tartja. Nagyon nehéz ezt e-mailben megmutatni, de ha egyszer felkeresel, biztosan megmutatom, mert ez a rész olyan izgalmas, hogy soha sem hagyom ki!
Vigyázat! A fajhang kifejezést sokan tévesen használják. Nem szabad összekeverni a fej-rezonanciával, a fej rezonáns üregeiben rezonáló hangokkal. Ezek az ún. mellhangokkal ellentétben, nem a nagyobb testüregekben, hanem a kisebb pl. fejben található rezonáns üregekben nyerik el színüket és erejüket. Erről többet olvashatsz, ha feliratkozol 12 hetes ingyenen e-mail tanfolyamunkra.
Lépjünk tovább!
Mivel a teljes hossz egyharmada marad rezgésben, így a keletkezett hangok magasabbak lesznek. A normál hangnál kb. 1 oktávval feljebb szólnak. Érdekessége ennek a funkciónak, hogy nincs átmenete a normál funkcióba, azaz nem lehet, vagy nagyon nehéz megvalósítani azt, hogy ebből a 2/3-ad részénél rögzített hangszalaghosszból átmenet nélkül elérjük a normál, teljes funkciót. Persze ügyes váltással, kis csalással, megoldható, hogy a dalokban szépen, zökkenőmentesen valósuljon meg ez az átmenet.
A kérdezőnek külön köszönöm, hogy eleve felismeri, a fejhangok nem alkalmasak a hiányzó magasságaink pótlására. Egy énekesnek a rendelkezésére álló (adottságaitól függő) hangtartomány minden egyes hangján tudnia kell használni teljes funkciós hangjait. Azaz „normál” hangon is el kell tudnia énekelni a legmagasabb hangokat is amire a hangszalagjai képesek.
A diagnózishoz fontos információ volt az is, hogy a hang egyszer csak „megtörik”. Énektanárként pontosan tudom, hogy ilyen törés, helyesen képzet hang esetén nem létezik. Nincs olyan, hogy egy énekes képes mondjuk e’ hangot énekelni, de f’-et már nem. A hangtartománynak, ilyen értelemben nincs vége!
Sokan képesek vagyunk extrém magas hangok éneklésére. Ezek a hangok azonban nem alkalmasak már dalok éneklésére. Tanítványaimnak azt a példát szoktam felhozni, hogy csellón is el lehet játszani a hegedűre írt darabokat, de a vastag, mélyebb hangolású húrokon ezek a magas hangok már nem lesznek olyan fényesek és szépek. Így van ez az énekesekkel is. >A hangtartományod nem ér véget egy meghatározott hangnál, hanem szépen elvékonyodik és elfogy.
Tehát egy hosszú húr is szólhat ugyanolyan magasan mint egy rövid, de ehhez sokkal feszesebbnek kell lennie. Azt hiszem ez érthető. Az hogy a húrokat feszesen tartva megfelelő intenzitással áramoltassuk a levegőt, kell egyfajta „lendület”. Nem szeretném az erő kifejezést használni, mert erőlködésről szó sem lehet. Rezgésbe kell hozni a hangszalagokat. Ehhez kell, mondjuk úgy, bizonyos mennyiségű energia szükséges. Az ugyanolyan magas fejhang képzéséhez viszont sokkal kevesebb is elég. Ezért nagyszerű menekülő útvonalat kínál. Azaz, a törést az okozza, hogy a munka elől át-menekülünk egy sokkal kényelemesebb megoldásra a fejhangra.
Végül a terápia.
Hogyan énekelhetünk teljes funkciós hangokat magasan is? Hogyan érhetjük el, hogy hangunk ne törjön meg? Hogyan kerülhetjük el azt, hogy hangunk fejhangra váltson? Sok-sok skálázást ajánlok. Puha lágy hangindításokat, és mérhetetlenül sok türelmet. Ha költőien akarom megfogalmazni a feladatot: Ahogy a hangtartományunkban egyre feljebb haladunk, egyre keskenyebb lesz az a képzeletbeli palló amely átvezet ezen a törés okozta szakadékon.
A skáláknál figyelj arra, hogy a hang amit énekelsz kapcsolódjon az előző hangokhoz. Ne legyen más a színe, az ereje és a fénye! Legyen mindig szép és zengő! Ahogy felfelé haladsz, soha ne használj erőt a technika helyett! A magas hangokat is el lehet, és el kell énekelni ugyanolyan puhán és lazán mint a mélyebbeket. Ha így teszel minden nap feljebb és feljebb léphetsz a hangtartományodban anélkül, hogy hangod erőltetnéd.
Ha szeretnéd elsők között olvasni a friss híreket, lájkolj minket a Facebookon!
